| 2010 január 31
Cím: Fót, Béke út 31. Telefon: 27/358-130
Nyitva tartás:
Március 1-től október 31-ig : szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton 10-18 óra
November 1-től december 28-ig: szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton 10-14 óra
Belépőjegy:
Gyerekeknek, nyugdíjasoknak: 100 Ft, Felnőtteknek: 200 Ft
Németh Kálmán (1903-1979) fafaragó szobrászművész Gyűjteményét, házát, kertjét, Fót városának ajándékozta.
Podolinban született. Nagyapja asztalos műhelyében ismerkedett meg a fával. Szakiskoláit Iglón végezte. Diákéveiben túristavezetést vállalt a Magas-Tátrában. Művészetét a szepességi templomok faszobrai, reneszánsz oltárai és a Tátra faóriásai ihlették. A család 1920-ban a csehek által megszállt Iglóról Ceglédre menekült. 1922-ben vásárolták Fót kisalagi részén a jelenlegi kúriát, ahol a fenyves az otthont idézte.
1926-ban a Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Sidló Ferencnél szobrászatot tanult. Állás és munka nélkül, akkoriban kezdett néha tragikus, néha szatírikus erejű műveket, feliratokat faragni. Mindez önéletrajz, kortörténet és életfilozófia.
1939-ben besorozták katonának. Megtapasztalta a háború és hadifogság összes borzalmát. 1946-ban 75%-os rokkantként tért haza.
1947-ben a Szépművészeti Múzeum megbízta a középkori és barokk szobrok restaurálásával, melyek a háború alatt súlyos károkat szenvedtek. Ennek során számos hamisítást derített ki, ugyanakkor néhány ismeretlen eredeti alkotást is felfedezett. Megmentette az enyészettől a GARAMSZENTBENE-DEKI ÚRKOPORSÓT, a ZALASZENTGRÓTI- és a TOPORCZI MADONNÁT, a nyírbátori minorita templom KRUCSAY-OLTÁRÁT.
Próbálta menteni mindazt, ami a magyar vonatkozású kultúrával összefügg. Nemzedéke nagyjai közül több szoborportrét is mintázott: Zajti Ferenc, Lyka Károly, Szabó Dezső. Kora előrehaladtával iskolát hozott létre a jövő restaurátorainak (1962-65). Az alkut nem ismerő embersége az oka, hogy kevés kiállításon mutathatta be műveit. 1965 novemberében az Iparművészeti Múzeumban létrehozott gyűjteményes kiállítása a legjelentősebb.
1966-ban nyugdíjazták.
Kisalagi házát élő múzeummá varázsolta, faliképekkel, szobrokkal díszítette szobáit. Faragványaiba belekomponálta az évgyűrűket, a görcsöket, a cincér járatait. S mert tiszteletben tartotta a fa szépségét, általában nem hasznát sem lakkot, sem festéket, még csiszoló papírt sem. A saját keze által faragott ülőbútora, asztala, szekrénye, ajtaja is része az állandó kiállításnak.
Gondolati kifejezéséhez a Bibliából merített témát. Szinte minden művében valami csöndes tragédia rejlik, tiltakozása a rossz, a hamis, a becstelen ellen.